Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Férfiak és csirkék kritika

Állati elmék

Férfiak és csirkék kritika
Anders Thomas Jensen
világában nincs határ és nincs gátlás. A dán rendező-forgatókönyvíró filmjeiben kicsavart, abszurd és groteszk világot állít elénk, ahol bármi megtörténhet és ahol a néző néha nem tudja eldönteni, hogy zavarában nevet-e, vagy azért, mert tényleg valami vicceset látott. Jensen sokszor csinál olyan dolgokból viccet, amikből más talán nem merne. A Zöld hentesekben az emberhúst áruló, alapvetően balek gyilkosokon nevetünk, de egy emlékezetes jelenetben a gyermekkori bántalmazás lesz a vicc tárgya. Az Ádám almáiban is messzire megy a rendező, rajta kívül nem sokan tennék a sérült gyerekeket és a nemi erőszakot a humor forrásává. Aki viszont nem utasítja el élből ezeket a poénokat, hanem nyitottan figyeli, az megérti a rendező alkotásiból sugárzó nagyon mély (meglehetősen groteszk csomagolásban kapott) humánumot. A Férfiak és csirkék ilyen szempontból beleillik Jensen munkásságába. Szörnyülködünk, borzongunk, nevetünk és közben értékeset és érdekeset láthatunk.

Férfiak és csirkék kritikaKét testvér Gabriel (David Dencik) és Elias (Mads Mikkelsen) apjuk halála után megtudják, hogy az őket felnevelő házaspár igazából nem a vér szerinti szüleik. A két férfi meg akarja ismerni biológiai apjukat, így felkeresik őt. A lakhelyén viszont nem sikerül találkozni vele, helyette megismerkednek három féltestvérükkel, akikről első pillanatra látszik, mentálisan nagyon nincsenek rendben. Képtelenség értelmesen kommunikálni velük, ráadásul, ha problémájuk akad (és az akad bőven), hajlamosak kitömött állatokkal ütlegelni a másikat. A két fivér ebbe a környezetbe próbál meg valahogy beilleszkedni, hogy megtudják, kik a szüleik és mi történt velük. Féltestvéreik viszont megpróbálják akadályozni ezt. Ha most elmesélném a történetet, lerántva a leplet az összes fordulatról, meglehetősen sablonos sztorinak tűnne az alkotás. Sok minden kapunk, ami hátborzongatónak szánt filmekben „kötelező elem”, mint az eldugott, madár sem járta kis sziget, a maga zárt közösségével, és a pincéjében „Istent játszó”, zseniális, de erkölcsi gátlásokat nem ismerő tudós.

Férfiak és csirkék kritika

A film mégis egyedi, hiszen a hangsúly nem ezeken az elemeken van, ezek talán csak valamiféle háttért és „hangulati aláfestést” nyújtanak a nézőnek. A lényeg a testvérek egymáshoz való viszonya, ennek alakulása és ezzel párhuzamban a normális és nem normális világ mibenléte. Az öt féltestvér közül (mindenkinek más az anyja) egyedül Gabriel tekinthető beszámíthatónak. Számára Elias (a közös gyermekkor ellenére) csak kolonc. A szexuálisan meglehetősen túlfűtött, társadalmi konvenciókat megérteni képtelen testvér kínos számára. Zseniális, hogy pár mondatból és gesztusból mennyire komplex képet kapunk Gabriel és Elias kapcsolatáról. A néző szomorú lesz, hiszen érti a fiatalabb testvért is, akitől menekültek a barátnők a bátyja miatt, és sajnálja Eliast is, akinek testvére az egyetlen emberi kapcsolata és tényleg nem fogja fel, hogy mi a baj a viselkedésével. Aztán eljutnak a kis szigetre, ahol már nem ketten, hanem öten lesznek testvérek. A kapcsolatuk teljesen átstrukturálódik. Az apjukkal felnőtt fiúk ugyanolyan zakkantak, mint Elias, így hamar befogadják. Fordul a kocka, az abnormális világban Gabrielnek szövetségre lenne szüksége, csak bátyjára számíthatna a nyomozásban. De ő egyre inkább a másik háromhoz húz, akik befogadják és értékelik őt. Az emberi kapcsolatok dinamikájának bemutatása nagyon kidolgozott és nagyon hiteles.



A Férfiak és csirkék egyszerre borzongató és nevetséges. Több olyan jelenet van, amikor a nézőnek összerándul a gyomra és megszorítja a széke karfáját. De a következő percekben már oldódik is a feszültség, és az előbbi rémisztő helyzet inkább groteszknek és nevetségesnek tűnnek. A négy pszichopata testvér is nagyon vicces. Ők mind mentálisan zakkant figurák, mégsem „olvadnak össze”, külön egyéniségek. (A film végére kiderül az is, hogy ezek a „karakterjegyek” honnan jönnek.)  De a helyszín, a lassan-lassan lakatlanná váló sziget (és ezen folyamatosan aggódó polgármestere) szintén jól elkapott és komikus.

Férfiak és csirkék kritikaÍrtam, hogy Jensen filmjeiben az a különleges, hogy a politikailag inkorrekt és morbid humor mögött mindig ott van valami a (kis pátosszal) nemes és igaz emberi értékekből. Az Ádám almáiban a lelkész állhatatosan és szemellenzősen jóemberként látja és kezeli a börtönből kikerült keményvonalas bűnözőket, nem véve tudomást arról, hogy a büntetés után is maradtak azok, akik előtte voltak. Így a „nehézfiúk” kezdetben nem veszik komolyan, csak kinevetik. Aztán egy idő után kiderül, hogy a jóként kezelt ember képtelen „rossz” lenni,  lelkileg megtisztul, szinte „újjászületik”. A film mondanivalója azért is „nagyot üt”,mert mindenféle giccs és pátosz nélkül van tálalva. A Férfiak és csirkék erkölcsi-eszmei mondanivalója nem ennyire hangsúlyos és kidolgozott. Inkább csak „morzsákat”, amolyan inspirációkat kapunk. Legtöbbet azokból a mozzanatokból, amikor Gabriel igyekszik saját világának szabályait alkalmazni „családi körben”, hogy aztán ő sértse meg a felállított etalont. Ezek a jelenetek gondolkodásra késztetnek minket a normális és abnormális határmezsgyéjével és a másik elfogadásával kapcsolatban. A rengeteg nevetés és szörnyülködés mellett szükségünk is van erre.

Szerintem: 

Szerző: Rácz Sarolta

Hazai bemutató: 2016. február 18.

Forrás és fotó: Vertigo Média


Olvasd el ezeket is!

Minden vélemény számít!

UA-59689140-1