Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Carol kritika

Szép, de üres

Carol kritika
Nagy várakozással ültem be a Carol című film vetítésére, mivel az ajánlat alapján egy szép, romantikus, drámai alkotásra számítottam. Sajnos csalódnom kellett, mivel az előbb említett jelzők egyike sem igaz Tod Haynes „drámájára”, ráadásként még rettentő unalmas is. Az elején még vártam, hogy történjen valami, de a film közepén rájöttem, itt bizony nem lesz semmi: se katarzis, de mondanivaló. Pedig én tényleg szeretni akartam a Carolt, de sajnos nem sikerült, ennyire üres filmet már régen láttam. Így hát fájó szívvel, de ki kell, hogy jelentsem: a Carol egy rossz film. Mondhatnám azt, hogy egy próbát megér, mert biztosan lesz valaki, akinek ez tetszik, de nem mondom, mivel ez a film nem éri meg a mozijegy árát.

Carol kritikaA történet szerint Therese (Rooney Mara), egy áruházi eladónő megismerkedik a nála jóval idősebb jómódú Carollal (Cate Blanchett), akivel szinte az első percben egymásba szeretnek. A kezdetben ártatlannak induló találkozások az érzelmek hatására gyorsan elmélyülnek. Viszont Carol féltékeny és továbbra is szerelmes férje (Kyle Chandler) meg akarja kérdőjelezni a nő anyai rátermettségét, valamint erkölcsösségét is.

Hmmm… Ez így első olvasásra nem hangzik rosszul igaz? Megvalósítani viszont olyannyira nem sikerült, hogy a film nézése közben egyszerűen képtelen az ember a szereplőkkel együttérezni, ami valószínűleg a rosszul megírt karaktereknek róható fel. Annyira semmilyen a két nő jellemábrázolása, hogy szinte nem tudunk meg róluk semmit, és a kettejük kapcsolatáról sem. Teázgatnak, ebédelgetnek, kocsikázgatnak, de nem tudják elhitetni a nézővel, hogy ők egy szerelmespár, akik teljesen odavannak egymásért. Cate Blanchett fantasztikusan játszik, de ez sem feledteti velünk, hogy mennyire kétdimenziós Carol karaktere. Egy ilyen zseniális színésznőt, aki jelenlétével képes lenne betölteni az egész vásznat, egy ilyen szerepre kiválasztani kész pazarlás, bár a filmet megmentette attól, hogy nézhetetlen legyen, valamint bezsebelt egy újabb Oscar jelölést is.

Carol kritikaSzámomra az alkotás (egyik) legfájóbb pontja Rooney Mara játéka volt. Rég láttam színésznőt ennyire pocsékul játszani, nem egyszerűen rosszul játszott, hanem tényleg rettenetes volt. Szinte az egész film alatt ugyanolyan fejet vág, na jó egyszer-kétszer sírva fakad, és akkor legörbül a szája, de körülbelül ennyi. Az arcán alig tükröződik valami érzelem, monoton hangon beszél, a testtartása olyan, mint aki karót nyelt. Szerintem az Oscar Bizottság valami tudamódosító szer hatása alatt lehetett, mikor jelölték a legjobb női mellékszereplő kategóriában.

A Carol egy szépen fényképezett, de mérhetetlenül üres film, a szereplők csinos ruhákban, szép díszletek között „sétálgatnak”, de semmi több. Ha neked ennyi elég, akkor a Carol a te filmed, ha viszont hasonló témában szeretnél egy tényleg igényes és szép drámát látni nézd meg a Dán lány című filmet.

Szerintem: 

Szerző: Illés Heni

Hazai bemutató: 2016. február 11.

Forrás és fotó: Vertigo Média

Mozipremierek, a legfrissebb pletykák, hírek a filmvilágból



Olvasd el ezeket is!

7 Comments on Carol kritika

  1. Érdekes, hogy férfi rendezte a filmet (már ha ez számít valamit Nektek, nőknek, ill. a férfiaknak, akik megnézik, és össze próbálják vetni magukat a rendezővel, mennyire lettek volna képesek nőket ilyen mélységig ábrázolni; bár itt Patricia Highsmith regényének, aki lélektani bűnügyi történetek specialistája, női forgatókönyvíró által adaptált történetét láttatja a saját szemszögéből(?)), és két jó színésznő által számos kritikus szerint jól megformált szerepről van szó (az, hogy mennyire jól vannak megírva az általuk ábrázolt figurák, az sem mellékes, persze). Az eddigi hozzászólók többsége szerint nem volt hiteles a nőábrázolás vagy kettejük viszonya? Mennyire tudja ezt megítélni a néző, ha nem élt át hasonló viszonyt? Vagy itt a szerelem általánosságban nem volt hiteles? (Persze talán az sem mellékes, hogy az egyik főhősnek volt leszbikus előzménye, a másiknak meg nem – vagy ez nem annyira számít?) A kort nem ismerve szintén jobb lenne kiindulni abból, ami adott, és nem a mai lehetőségeket/elvárásokat számonkérni a filmen, azaz maradhat ez akár korhű is, hogy más súlypontot kapjon a történet (ha kap). Egyébként a szinészi játéknál szerintem az számít jobban, hogy mennyire volt emberi a figura, vagyis hihető jellemű. Az is fontos szempont lenne, hogy mire koncentrált a rendező mondanivalója: a viszonyra vagy inkább annak hatásaira a szereplők életében, sorsában. A végén talán az jön ki mindebből, hogy egy számunkra idegen viszonyrendszerbe csöppenünk, akárcsak az egyik főhős, és mi sem tudunk sokkal többet kezdeni ezzel, mint egyikük vagy mindeketttejük; nem tudunk közel jutni, elegendő empátiával közeledni a szereplőkhöz, mert talán kevés volt a leírás/ábrázolás, vagy a rendelkezésre álló tények csak annak nyújt elég tartalmat, aki hasonló helyzetbe került. Fontos lehet az utóbbi esetben a felmutatott társadalomkritikai vonala a történetnek: azaz hogy ez mennyire jött ki, végül is a szereplőket mindig valahogy behatárolja vagy kitörésre készteti adott esetben, tehát ezzel való viszonyuk nem elhanyagoolható. Biztos vagyok benne, hogy mást fogunk látni másodszori megtekintés alkalmával: valószínűleg többet, mint elsőre. Szerintem ez olyan film, amely megérdemli ezt, ha elsőre nem sikerült minden rétegét felfedezni, de ne magunkat okoljuk érte kizárólag, mert a rendező is felelős ezért, végül is ő akart mondani valamit (erősebben vagy árnyaltabban, inkább utalva, semmint nyíltan; de ennek a nyíltságnak a mértéke bizonyára összefügg a tartalommal és a tartalmat a korszellemmel összekapcsolva, az adott társadalmi közegbe helyezve).

  2. Illés Heni // 2016-03-05 at 12:50 //

    Gabriella,
    Akkor már legalább ketten vagyunk, akiknek nem tetszett ez a film. 🙂

  3. Kedves Heni!
    Teljesen egyetértek a kritikáddal.A színészi játék,a cselekmény (szinte nem is volt),a mondanivaló (szintén elhanyagolható) nem hagyott nyomot bennem a film megnézése után.Az egyetlen ami számomra megmaradt, az operatőr által készített szép felvételek.

  4. Illés Heni // 2016-02-27 at 21:16 //

    Kedves Barbara,

    Köszönöm a véleményedet, és örülök, hogy neked tetszett a film, de nekem sajnos nem. A kritikaírás egy szubjektív műfaj, így én a saját véleményem írom le, ami nem biztos, hogy egyezni fog a tiéddel. Amit kérnék, hogy a személyeskedést mellőzd. Köszönöm! Amúgy ebben a témában az eddig készült legjobb film (szerintem) az Adéle élete, mivel ott tényleg együtt lehet érezni a szereplőkkel.

  5. Barbara Blasko // 2016-02-27 at 15:45 //

    Ennyire merhetetlenuk rossz es teljes mertekben igazsagtalanul lehuzo kritikat mar reg olvastam. Kedves szerzo ha nem ertesz a szakmadhoz akkor kerlek ne is irj inkabb semmit.
    A Carol az eddigi legjobb film a mufajaban nemcsak a bravuros szineszi alakitasoknak koszonhetoen hanem magaban a rendezesi stilusaban is.
    Ami szamodra unalmas az masnak feltunik hogy a szereplok lelki vilagat mutatja be…peldaul amikor az autoban “kocsikazgatnak” es csak a zenet hallod egyertelmuen atadja hogy a fiatal lany annyira el van melyedve Carol csodalataba hogy szinte nem is hallja mit mond…a 2 szineszno kozott elkepesztoen nagy a chemistry, szavak nelkul csak a tekintetukkel is tudnak kommunikalni…de persze ezt csak az veszi eszre aki nem irja le az elso 10p utan…azt sem lehet elfelejteni hogy a film az 50es evek Amerikajaban jatszodik ahol ez a dolog tiltott volt tehat hiaba vartal volna nevetos csokolozast az utcan toluk ez tiltott volt…en mindenkinek ajanlanam hogy tegyen egy probat a filmmel es ne hallgasson erre a semmitmondo es kritikan aluli jellemzesre…jah es ha valaki olvasta angolul a price of salt cimu könyvet az egyet fog erteni velem…

  6. Illés Heni // 2016-02-11 at 22:11 //

    Igen, én is olvastam, hogy ez volt a rendezői koncepció, de hogy érzelem sem látszik az arcán, az már nem ennek tudható be. Ott van példának a Tetovált lány kb. ugyanígy játszik benne.

  7. witenoir // 2016-02-11 at 17:55 //

    azt azért jegyezzük meg, hogy marának így kellett játszania, saját bevallása szerint neki sem volt könnyű ennyire visszafognia magát, tehát nem pocsékul játszik, hanem a lehető legjobban megfelelt egy igen határozott rendezői koncepciónak—mindenesetre ez nem látványos alakítás, a finomságokat fel kell fedezni, már ha vannak, ebben az esetben igen, bár én nem vagyok mara rajongója, több okból sem.
    a lényeg, hogy alakítása semmiképpen sem pocsék.

Minden vélemény számít!

UA-59689140-1