Kapcsolat

Neked ajánljuk!

A szoba kritika

Tizenkét négyzetméter szeretet

A szoba kritika
A szoba című film történetének alapkoncepciója egészen rendkívüli: egy fiatal anya (Joy – Brie Larson) úgy neveli az ötéves kisfiát (Jack – Jacomb Tremblay), hogy végig egy szobában élnek. Van benne ágy, mosdó, szék, asztal, tévé, kád és tűzhely, mind egy szobába bezsúfolva. Hetente egyszer pedig megjelenik „Öreg Nick” (Sean Bridges), egy zord férfi, akit az anya nem enged a gyermeke közelébe, így míg az a mamival hál – sejthető, hogy mennyire önszántából -, addig a kicsi a szekrényben próbál aludni. Bele gondolni is nehéz, hogy milyen lehet így felnőni, hogyan lehet a világot egyetlen piciny, tetőablakon keresztül szemlélni.

A szoba kritikaAz a baj, hogy ez csak leírva érdekes, ugyanis a film első fele – maga a rabság – nem túl eseménydús. Sajnos a könyvet nem olvastam, de a főszerkesztő asszony igen, és ő mesélte, hogy abban azért sokkal megrázóbb dolgok is történnek. Lehet, hogy itt sem ártott volna az alapból húzós koncepciónak még tovább feszegetni a határait. Mert ez így ebben a formában csak egy szükséges rossz, hogy ennek fényében tudjon érvényesülni A szoba második fele, ami viszont már hatványozottan jobban sikerült.

A párosnak ugyanis sikerül kiszöknie, de még hogy! Végigizgultam a szökés minden percét, drukkoltam a szereplőknek, pedig erre manapság ritkán vetemedek. (Persze lehet, hogy ha jobban tisztában vagyok a film történetével, akkor nem élem bele magam ennyire.) Innentől kezdve pedig bekövetkezik a reszocializáció, ami egy borzasztóan sokrétű folyamat, főleg a gyerek szempontjából. Elgondolkodtató, és egyben megindító látni, hogy számunkra olyan alapvető dolgok, mint a lépcsőzés, számára mennyire újszerűen hatnak.

A szoba kritikaMég izgalmasabb azt látni, ahogyan Joy próbálja feldolgozni azt, hogy visszakerült a normális életbe. Abba, amit még kislányként hagyott ott (nem önként), és amiben nem találja a helyét. Nagy kár, hogy a játékidő nagy része nem erről szól. Szívesen megnéztem volna azt, ahogyan próbálja felvenni a kapcsolatot egykori barátaival, vagy elmegy befejezni a tanulmányait. Azért az zseniális, hogy a film felvet egy olyan morális kérdést az anyával, illetve magával az anyasággal kapcsolatban, amire egyszerűen nincs jó válasz. Vitatkozni persze lehet róla, sőt, kell is.

Nagy kár, hogy a fogvatartó történetszálát túl hirtelen vágják el. Utalás ugyan volt rá többször is arra, hogy mi lett vele, de nekem akkor is hiányérzetet okozott.

A szoba kritikaA kivitelezéssel abszolút meg vagyok elégedve, ahogyan a színészi játékkal is. Larson megérdemelte a Golden Globe-ot és az az Oscar-jelölést is.

Külön bravúr még a szoba méretével való játszadozás is, elképesztő, hogy optikai trükközéssel hogy meg tudták növelni a méretét. Lehet, hogy a lezáráskor látható szembesülés azzal a realitással, amit Jack is megenged a végén magának, attól hatott rám kissé melankolikusan a film. Komolyan, úgy mentem haza, hogy semmihez se volt kedvem. Annak ellenére, hogy a lezárás abszolút életigenlő, pozitív. Fura.

Szerintem:

Szerző: Kis Szabolcs

Hazai bemutató: 2015. január 28.

Forrás és fotó: Vertigo Média




Olvasd el ezeket is!

Minden vélemény számít!

UA-59689140-1