Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Szerelem kritika

Szerelem facebook cover
Szeretem a pornót. Tisztában vagyok a szakzsargonjával is (POV, BBC, MILF, BBW, BDSM, creampie, facial, gang bang, miegymás). A lényeg, hogy prűdnek egyáltalán nem lehet nevezni, láttam már egyet s mást. Mit mondhatnék, átlagos, egyedülálló férfi vagyok.

Éppen ezért, amikor hallottam Gaspar Noé legújabb projektjéről: a Szerelemről, egy olyan filmről, amiben 3D-ben csodálhatjuk meg a hardcore pornót művészi kivitelezésben, akkor már tudtam, hogy ezt látnom kell. Nem csak, mint egyszeri pornófogyasztó voltam rá kíváncsi, hogy milyen érzés lesz majd a fejemmel kerülgetni a várhatóan térhatásban mozgó nemi szerveket, hanem mint műkedvelőként arra is, hogy hogy fogja a szerelmet, mint olyat, ábrázolni ezzel a nyíltan nézőcsalogató módszerrel. Bár ne lettem volna ennyire kíváncsi, mert mindkét énem nagyot csalódott!

Szerelem jelenetfotó 2Ez ugyanis egy végtelenül unalmas, vontatott, klisés, romantikusnak hazudott film, amiben történetesen rengeteget szexelnek. Tudom, hogy ez most ellentmondásnak tűnik, én se akartam elhinni miközben néztem, de Noé képes volt arra a bravúrra, hogy unalmassá tette a szexet. Azért ez már tényleg művészet!

Kanyarodjunk vissza egy kicsit a saját pornós ízlésemhez és mindjárt minden világos lesz. Leginkább az olyan amatőr, félamatőr alkotásokat szeretem, melyekben az áldokumentarista kivitelezéssel azt akarják velünk elhitetni, hogy a látottak igazi történetek, hogy a taxiban szexelő párt a rendőr nem megbírságolja, hanem beszáll harmadiknak. Tudom, hogy baromság, de mégis képesek egyfajta illúziót teremteni. Ebben a filmben viszont már a kezdő képsorok hiteltelenné tettek számomra mindent a történettel kapcsolatban. Nevezetesen hogy a szerelmes pár fiatal hölgy tagjának hatalmas dzsumbuj van a lába között. Lényegtelen apróságnak tűnhet, de jelentkezzen már az, aki ismer olyan bohém, szexuálisan aktív huszonéves nőt, aki a „természetesség” híve lenne! (Most természetesen a nyugati-kultúrkörre vonatkozik a kérdésem, tisztában vagyok vele, hogy azért a Föld nagy részén a nők ilyen-olyan okokból hagyják úgy, ahogy van.)

szerelem_04Innentől kezdve nem voltam hajlandó elhinni, hogy ez egy valódi pár lenne a szemem előtt és nem két színész. De ha tényleg csak ennyin múlott volna! Mert ezek nem valóságos emberek, holott ez lett volna a rendező küldetése, amit a gyengébbek kedvéért még a néző szájába is ad (erre még visszatérek). A valóságos emberek ugyanis dolgoznak, szenvednek a csekkekkel, egészségügyi problémáik vannak, vezetik a háztartást… most ezeket én miért is sorolom? Elég, ha mindenki csak a saját szürke hétköznapjára gondol! Ezek az apró részletek hiányoznak, amik közelivé, emberivé tenné a filmet. Ilyen viszont egyáltalán nincs. Hőseink csak beszélgetnek, leginkább arról, hogy mennyire szerelmesek egymásba. Két órán keresztül hallgathatjuk, félbeszakítva néha egy-egy olyan nemi együttléttel, amelyeknek a többsége egyszerűen siralmas látványt nyújt.

Ezzel elérkeztünk a második lényeges ponthoz. A film még 3D-s pornóként sem képes megfelelően funkcionálni. Az egy dolog, hogy a térhatást erre csak ritkán használják ki (ami egyébként részemről nettó átverés), de a legtöbbet olyasfajta műszenvedéllyel művelik, ami a rákfenéje az egész filmes iparnak. Nem tudom, hogy ki találta ki anno ezt a fajta lassú mozgású, finoman lihegős, aprókat lökdösős „kamuszexet”, de az biztos, hogy annak még sose volt része egy kiadós dugásban. A valódi szex ugyanis nagyon ritkán ilyen. Mert még a szerelmesek is inkább vadul szeretkeznek, mintsem vonaglanak és sóhajtoznak. Ráadásul ezt képesek voltak egy hármas felállásban is megvalósítani, ami a hiteltelenségnek már tényleg a non plus ultrája.

A történetről eddig azért nem írtam semmi konkrétat, mert az már felháborítóan egyszerű. Adott egy nagyon-nagyon szerelmes pár, akik bevesznek harmadiknak egy másik lányt, aki viszont később terhes lesz a sráctól. A pár szakít, a fickó meg egykedvűen felneveli a lánnyal a gyermeket, de közben nagyon-nagyon szenved szerelmének hiánya miatt. És jönnek az emlékek. A rendező ezt mind igyekszik az idősíkokban való ugrálásokkal takarni, ami részben sikerül is, de sajnos annyira nem, hogy ne akartam volna a vetítőteremben egy spontán tűzriadót. Még soha nem néztem meg ennyiszer moziban az órámat, hogy kb. mennyi lehet még hátra.

Szerelem jelenetfotóVégül pedig jöjjön Gaspar Noé kettős megalomániája. Egyrészt a főszereplő férfi voltaképpen saját magának a kivetülése: hősünk munkája „filmkészítő” (bár dolgozni sosem látjuk), a fiát Gasparnak nevezi el és az az álma, hogy készítsen egy szentimentális pornót… Ugyanakkor maga a rendező fizikai valójában is megjelenik, mint Noé (!), a művész!

Egyébként érdekes megfigyelni, hogy az utóbbi időben az art filmeknél mennyire előtérbe került a szexualitás. Mondhatni már minden évben láthatunk egy olyan alkotást, ami ezzel kapcsolatosan akar sokkolni. Lássuk csak néhányat az utóbbi évekből: Adéle élete, Szégyentelen, Sleeping beauty, Fiatal és gyönyörű és persze A nimfomániás. Nagy kár, hogy a 2015-ös évet ez képviseli, mert minőségében messziről alulmarad kortársaitól. Ja nem, mert itt volt nekünk A szürke 50 árnyalata is! (Rossz vicc, elnézést.)

Nem is értem, hogy ez kinek készült, ki a célcsoport. Egy művészfilm rajongót ezzel már nem lehet érzésem szerint kizökkenteni az életből. Eleve túl felszínes ahhoz, hogy „művészfilmként” tekintsünk a műre. Még a diavetítésszerű vágásokat is képes direkt megmagyarázni egy sztereoszkóp képnézegető elhelyezésével!  Egyszerűen hiányoznak a rétegek, amik mögé lehetne nézni és filozofálni. A „hétköznapi” mozikedvelő meg ugyan az elején hüledezni fog, hogy „úristen, az egy erektált pénisz!”, de a mennyiség miatt hamar rá fog unni. Nincs benne semmi olyan, amit valamilyen formában már ne mondtak volna el, vagy mutattak volna meg.

Külön szomorú abba a ténybe belegondolni, hogy ez a förtelem annak a műve, aki már egyszer megrengette a vásznat a Visszafordíthatatlannal. Az tudott sokkolni és valami újat, meglepőt mutatni. Amit most kaptunk az nem több egyszerű parasztvakításnál. Egy akciófilmnek vagy sci-finek meg lehet bocsátani, hogy a narratívát feláldozza a térhatású látványért cserébe, mert annak a szórakoztatás a dolga. De jelen esetben még csak egy szimpla, harmadik dimenziót alaposan kihasználó szeretkezést sem kapunk. Meg úgy igazából semmi mást sem, néhány frappáns, valóban vicces momentumot leszámítva. A látottakat mind bele lehetne sűríteni egy 40 perces kisfilmbe és akkor mindenki elégedett lehetett volna. Így viszont a végeredmény több mint felháborító. Csak sajnos nem abban az értelemben, amiben Noé reménykedhetett…

Szerintem: 

Szerző: Kis Szabolcs

Hazai bemutató: 2015. szeptember 24.

Forrás és fotó: Vertigo Média




Olvasd el ezeket is!

2 Comments on Szerelem kritika

  1. Szigeti Kármen // 10/05/2016 at 20:06 //

    Nem tudok egyet érteni azzal a nézőponttal, miszerint ha egy filmről elterjed, hogy ‘szar’ utána az általános tendencia az, hogy ‘szar’. Vannak benne hibák, így van -az édeshármas, enyhe vontatottság, a szerelem idealizálása , nem is mint érzet , hanem mint szükséglet – de attól ez még egyáltalán nem lesz rossz film. Több mint valószínű, hogy a szex jelenetek miatt kapott ekkora hangot – ha kapott – de maga ahogy lefest egy szerelemet maximálisan át tudom érezni mert át is adja, de ahhoz a karaktereket kell átélni, megélni, nem pedig csupán az órát nézni:D Nekem a szexjelenetek naturális bemutatása – nem a tárgyilagosság, az érzéketlenség, mint a pornókban – és a mély szerelem átélése és a vágások tetszettek igazán és amit el kívánt vele érni az alkotó.

  2. Hu, ez az írás nagyon jólesett. A pornós részed különösen.
    Én is nagyjából ugyanígy éreztem, szóval messze kerüljétek ezt a zavaros semmit! Nincs elég jelzőm arra, hogy felsorakoztassam mindazt a kínlódást, amelyet ez a több, mint kétórás film megnézése okozott..Pedig ugye sokat ígér. A poliamori jelensége engem is érdekel, mert ugye ezt ígéri. Szerelmet három ember között. Nos ennek nyoma sincs. Éppen csak annyi, hogy az ópium hatására egyszer összefekszenek, aztán a faszi a harmadikkal még egyszer, amelynek aztán életre szóló következményei lesznek, és ennek okán kell végigszenvednünk vele a két órát. A film kihangosítja a pont nem magasröptű gondolatait. Magyarul roppant kínos a csávó, ahogy az éppen pelyhedző bajszocskájával az ágyán fekve nyavalyog. A lúzer tökéletes mintapéldánya. Na és közben csemegeként élesben megy a szex, amit úgy ad el a film, hogy a valódi szerelem két ember között..
    Vannak dolgok, amelyeket nem lehet lefilmezni, amikor erre próba történik, az mindig csak banalizálja a gyönyörűséget, amely megtörténhet ég és föld között. Azzal, hogy a film nagy részében megy ez szélesvásznú szex egyszerűen aprópénzre váltja. A kevesebb több lenne, a sejtetés, a finom utalás mutathatna abba az irányba, ahol ugye a művészetnek meg kellene adnia magát. Itt neki sincs út tovább. Van egy “hely” ahova senki be nem léphet, de attól az még létezik.
    Ez a Gaspar Noe pont olyan möchte gerne művész, mint, a galerista, akit el is játszik a filmben, na legalább itt volt hiteles.
    Nagyon szomorúvá tesz, hogy ilyen alkotások ekkora hírverést kapnak, de közben tudom, csakis az olcsó, túlnyújtott szexjelenetek miatt. Ennyi, ezzel még mindent el lehet adni.

A te véleményed is számít!