Kapcsolat

Neked ajánljuk!

Mission: Impossible – Titkos nemzet kritika

Mission completed - Lehetetlen küldetés letudva

Mission: Impossible - Titkos nemzet kritika
A gyújtózsinór meggyullad, majd sercegve továbbég, az éterbe pedig belerobbannak a Lehetetlen küldetés fő témájának vérpezsdítő akkordjai. A Lalo Schifrin által komponált, vibrálóan ideges tónusú zseniális címdal méltán vált az MI kém franchise ikonikus védjegyévé. A Mission: Impossible – Titkos nemzet című akciófilm teljesítette a küldetését. A klasszikus kémsztori magas oktánszámú akció jelenetekkel, hálásan kevés CGI-vel, izgalmas csavarokkal tér vissza a vászonra – és ezzel együtt a legrokonszenvesebb részévé válik az egész szériának.

Mission: Impossible - Titkos nemzet kritika1988-at írtunk, amikor itthon is megismerkedtünk a Szupercsapattal, akik sorozatban mutatták be a titkos ügynökök hihetetlen kalandjait (sokaknak talán M:I – Az akciócsoport címen ismert). Igazán populárissá Tom Cruise tette a topicot, amikor 1996-ban nagyfilmet csinált belőle. Ez volt a legendás Mission: Impossible, amit Brian De Palma rendezett, valami hihetetlen lélektani feszültségi faktort implikálva az izgalmas akciófilmbe. A John Woo féle második rész 2000-ben szintén mestermű volt, és Dougray Scott paranoid gonosza tette felejthetetlenné. A harmadik rész 2006-ban J.J. Abrams keze munkája, és teljesen más, emberibb és sérülékenyebb oldaláról közelítette meg Ethan Hunt figuráját. 2011-ben pedig a negyedik film került a mozikba, Fantom protokoll címen, és az eddigieknél több humor és akció volt benne. A közel 20 év alatt különböző ellenségképek kerültek fókuszba, a hidegháborús rettegéstől és az oroszoktól kezdve a világméretű vírusos járványon át, egészen az atomfenyegetettségig.

Mission: Impossible - Titkos nemzet kritikaMost ott tartunk, hogy az MI egész csapatát bekebelezné, vagy inkább megszüntetné a CIA. Egy gyanús megbízás során Hunt azzal szembesül, hogy létezik egy titokzatos terrorista szervezet, a Szindikátus, amely egy új nemzetté kovácsolódva készül világméretű összeesküvésre és uralomra. Ezzel együtt az ellenséget belülről is keresnie kell, őt magát elárulják és körözik, így régi csapattagjaira is csak inkognitóban számíthat. Most nem csak a minden eddiginél félelmetesebb főgonosztól (Salamon Lane/Sean Harris) kell tartania, hanem a CIA-tól is, na meg egy gyanús női ügynöktől (Ilsa/Rebecca Ferguson) -, akiről nem is tudjuk pontosan, melyik oldalon áll.

Az első, in medias res kockákból is kitűnik, hogy Tom Cruise vérprofi. Lehet őt kedvelni és nagyon utálni is, de professzionális hozzáértését, tudatos hozzáállását és szorgalmát, valamint elhivatottságát nem kérdőjelezi meg senki. Már szinte köztudott, hogy az akciójelenetek nyaktörő mutatványainak nagy részét egyedül csinálja, és még ha ehhez hozzájárul is atléta múltja, óriási teljesítménynek számít, melyet respektál a közönség és a szakma egyaránt. Az ominózus airbus nyitójelenetet (melyről werkfilm is készült) valóban kaszkadőr nélkül forgatta, ez a gesztus pedig nagyban hozzájárul a MI filmek hitelességéhez és értékéhez. Cruise egyébként 53 évesen is nagyszerű fizikai állapotban van, és a vásznon Ethan Huntból is csak annyi látszik, hogy kicsit megfáradt, nem pedig megöregedett. (Az első dialógusok egyike szól arról, hogy Hunt egy legenda, amit persze sem megerősíteni, sem cáfolni nem tud. Inkább azzal a jellegzetes félmosollyal és elmélázó arccal adja elő a karaktert, ami Tom Cruise – valljuk be, nem kimondottan széles – színészi játék arzenáljának egyike. Ez a két-három mimikai kifejezés több, mint elég a Lehetetlen küldetés filmekhez.)

Mission: Impossible - Titkos nemzet kritikaA Titkos nemzet sikerének azonban több más komponense is van, és kétségkívül hozzájárul a színvonalához a két, szinte főszereplő rangban működő mellék karakter. Rebecca Ferguson játssza Ilsa Faust-ot (beszélő név!), akinek az arcáról egyszerűen nem lehet levenni a tekintetet. Ez a svéd színésznő olyan szuggesztív és átütő erejű zsánerrel rendelkezik, hogy az összes eddigi női figurát feledteti velünk. A legutolsó jelenetekig nem lehet eldönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalon áll, és tetteit valójában mi motiválja. Nem értjük, hol volt eddig ez a nő, és őszintén reméljük, hogy ezzel a szereppel ugyanolyan felfelé ívelő tendenciát mutat karrierje, mint a Bond filmben (Halj meg máskor) felfedezett Rosamund Pike.

A világot behálózó terrorista szervezet, a Szindikátus fő gonoszát a felejthetetlen arcú Sean Harris alakítja. És hogyan, mégis hogyan lehetnénk meglepődve azon, milyen játszi könnyedséggel és tehetséggel jön le a vászonról ennek a pszichopata bűnözőnek a jelleme… egy kivételes és intenzív brit színészről beszélünk (aki nem mellesleg a beleélős lélektani Sztanyiszlavszkij-módszer híve), és aki olyan nagyszerű filmekben bizonyított, mint a 71’, a Brightoni szikla, Serena, vagy az ősszel bemutatásra kerülő új Machbet. Harris utolsó jelenete erősíti meg azt az igényt a nézőben, hogy kell a folytatás, és ezzel a negatív főhőssel kell azt leforgatni.

Az MI ötödik része nagyszerű egyvelege az régebbi daraboknak, és ezzel együtt mégis egy sajátos, teljesen egyedi rész. Benne van az old school kémfilmek nyomasztó atmoszférája, így egyes jeleneteken az első sztori hidegháborús hangulata köszön vissza, pontosan a kettős ügynök/ki-kivel van/áruló a csapatban tematikáját feszegetve. Olyan, mintha magán viselné Brian De Palma jól eltalált és komplex pszichológiai karakter ábrázolását, a John Woo féle feszes akció tempót és látványos vizualitást, és emellett a J.J. Abrams-szerű vérfrissítést is. (Utóbbi producere a filmnek, és nyilván szerepe volt abban, hogy az eredetileg decemberre szánt premiert előrehozzák júliusra – lévén hogy az év utolsó hónapjára olyan mindent elsöprő blockbusterek bemutatója várható, mint James Bond Spectre-je, és elsősorban pont Abrams-től a Star Wars: Az ébredő erő.

Eddig még nem merült fel, de a film egy pontján akaratlanul is hasonlóság dereng Ethan Hunt és James Bond életszakaszainak ábrázolásában. Hunt ebben a részben az a kicsit megfáradt, sokat megélt és (jelenleg is) becsapott ügynök, amilyennek a Halj meg máskor-ban láttuk Pierce Brosnan/Bondot. A mostani filmben egy ponton elhangzik, hogy az IMF (…nem, nem a Nemzetközi Valutaalapról van szó, hanem az Impossible Mission Force-ról) kooperálhatna az MI6-szel, vagyis a britek Központi Hírszerző Ügynökségével. Nos, hát pazar kis crossover lenne… az eszmefuttatás célja azonban mindössze annyi volt, hogy leszögezze: Ethan Hunt ezzel a filmmel került egy vonalba és rangra eddigi kedvenc kémünkkel, James Bonddal, és további kalandjait is ugyanolyan izgalommal várjuk, mint vodka-martinizós társáét. A hatodik részt egyébként 2016-ban kezdik forgatni.

Szerintem:

Szerző: Marity Mira

Hazai bemutató: 2015. augusztus 6.

Forrás és fotó: UIP-Duna Film




Olvasd el ezeket is!

Minden vélemény számít!

UA-59689140-1